A tavalyi évben Agárdon rendezték a Kalóz Magyar Bajnokságot, ahová címvédőként érkeztünk, de sajnos a mostoha körülményeknek, a nem megfelelő koncentrációnak és természetesen a nálunk sokkal jobban vitorlázó Ellenfeleinknek köszönhetően „csak” az ötödik helyen zártuk versenyt, így lemaradtunk a triplázásról.
Az idei évben Csopakon rendezték meg a Kereked Vitorlás Klub égisze alatt az OB-t. Már a tavalyi évben fogadkoztunk, hogy félig-meddig hazai pályán visszavágunk az elszenvedett vereségért. A fogadkozáson kívül végül 10-15 plussz óra vitorlázás fért bele a Kutassal (Kutassy László) a Bajnokság előtt, igaz az mind nagyon értékesnek bizonyult.
Az elmúlt hetek kánikulájának lecsengése után joggal bizakodtunk abban, hogy szeles versenyünk lesz, sajnos ez csak részben valósult meg.
Szombaton vegyes páros versennyel vette kezdetét a várva várt OB, ahol a Kutassy Család képviseltette Magát a hajóval. Mint kiderült, amíg Benő (Fluck Bence) nem bódította el „rózsavízzel” a Lacit, addig egészen vitézesen szerepeltek a 21 egységet számláló mezőnyben. A mosolygós arcú párt látva kifelé a vízről tudtam, hogy felszívta Magát a Kutas a versenyre. Azért minden mellé finoman jelezte, hogy jövőre is Ők szeretnének indulni a hajóval a vegyes pároson, így nekem el kell kezdenem keresgélni…
Vasárnap végül elkezdődött a 41 egységet számláló mezőny megmérettetése a helyezésekért, amibe 5 cseh egység is beleszólt.
Gyenge 1-2, néha 3Bft-osészaki szélben kezdődött az első futam, amelyben lee-ből szépen eljöttünk (ott fújt a szél is jobban, meg az irány is azt diktálta), a kreuz bólyát az elsők közt vettük, de eddigre az instabil szél elveszítette erejét, ami azt eredményzte, hogy lelőtték a futamot. Jó döntés volt.
Az újravitorlázott első futam szintén egy lee rajt miatt lett számunkra emlékezetes. Ugyanis az igaz, hogy mi is szabálytalanul álltunk a mezőny alá, többeket gátolva ezzel a jó rajtban, de a mit Weöres Szabi csinált az még a sokat látott versenyzőknek sem volt derítő látvány. A csont lee rajtnál a dudaszó pillanatában a lee bólyánál megélénkülő szélben bal csapáson próbált elrajtolni… Nem sokon múlott, hogy ne „verjük” telibe Őket. Azt mondanom sem kell a felszólítás ellenére sem csináltak bűntető fordulókat, ami egy olyan szintű vitorlázótól, mint a Szagyi szerintem méltatlan, igaz mástól is az lett volna. Ezt leszámítva a pálya bal oldalán értünk fel elsőként a kreuz bólyához, amit egy nagyon jól sikerült hátszél követett. Így kb 80 méterrel vezethettünk. A második kreuzban páran a bal oldal helyett a jobb oldalt választották, ahol egy markáns szélfordulónak és egyben erősödésnek köszönhetően 3 egység elénk került. A msáodik hátszélre így utcahosszal érkezett a Mayer család, akik az idei versenyek alapján az én listámon dobogó esélyes egységnek számított. Őket követte az Ainsle család ( Ian és Weöres Márti), majd a csek 554-es egység, a jól ismert Sivy-Moucha páros. A hátszélben nem történt semmi különös. A befutó kreuzban mindenki próbált figyelni a kiharcolt pozíciójára, így végül Mayer-Mayer, Ainsle-Weöres, Sivy-Moucha lett az első három sorrendje. Mi negyedik helyen futottunk be, amit sajnáltunk, mert az első kör után fölényesen vezettünk, de nem figyeltünk rendesen, vagy a többieknek szerencséje volt… Viszont úgy voltunk vele, hogy kezdésnek egy 4. hely nem rossz, főleg úgy, hogy az általunk gondolt fő riválisok mindegyike mögöttünk végzett.
A második futamban a recept a „dúrva” jobb oldali szélfordulót leszámítva ugyanaz volt, így végül szinte rajt-cél győzelmet arattunk. Mögöttünk a soproni Gmeiner-Kő és ismét cseh 554-es egység futott be. Egészen addig, amíg át nem mentünk Csopakra megnézni az eredményeket, addig azt hittük, hogy egy negyedik és egy első hely elég a napi lista vezetéséhez. Nem volt az… Az ominózus első rajtnál Szagyiék mellett minket is korán rajtolónak ítéltek, így ocs, 1-el a 21-ik helyrők kezdtük a Bajnokságot. Ami érdekes volt, hogy az első futamot nyerő Mayer-Mayer páros a második futamban technikai gondokkal küzdött így Ők is hasonló cipőben voltk az első nap után. Ők, 1, dnf-el kezdtek…
A második napon vízi halasztással indult a nap. A cső felől kezdett el aztán élénkülni a szél. A rajt lee volt ismét. Tökéletesen jöttünk el és a pálya bal oldalán a kínálkozó lengésekkel Ainsle-ékkel és Benőékkel karöltve értünk fel a kreuzbólyához. Benőék szinte egyből kihauzoltak mi Ainsle-ékkel húztuk tovább jobb csapást, ami a megfelelő beleejtegetésekkel és a jó ütemű haulzolással végül azt eredméynezte , hogy megint vagy 50 méterrel vezettünk. A második kreuzban a szél kezdett gyengülni, de pozíciónkat tartva végül 70 méteres előnnyel kezdtük a hátszelet, melyben a szél tovább gyengült. Ezt is kihasználva a Bödör-Koleszár duó megközelített bennünket 50 méterre. A tovább gyengülő befutó kreuzban el is fordult egy kicsit. Döghullámok, szenvedés jellemezte ezt a szakaszt. Sajnos a utolsó fontos fordulónkat elrontottuk (nem elé-fölé, hanem lé-alá fordultunk Májóéknak), így a Bödör-Koleszár páros szépen legyalogolt minket. Innen már csak a második helyre figyeltünk, ami végül meg is lett. Harmadik helyen a Rybacek-Kopriva szintén jól ismert cseh páros végzett. Azt gondolom ezt a futamot érdemes lett volna a második hátszél végén befuttatni…de mindegy. A parton kiderült, hogy az Ainsle-Weöres páros korai rajtos volt, így Ők is a mi sorsunkra jutottak, várták, hogy legyen végre kiejtő, hisz úgy esélyeik újra megnőnek a végső győzelemre is.
A Harmadik napra egy futam jutott… Ezt is végig vezettük a már-már szokásos lee rajt után, ám a második kreuzra a szél teljesen elfogyott, majd mindenhol jött valami csak felénk nem…J Mi sem érzékelteti jobban a helyzetet, hogy a második helyen álló Holczhauser-Szabó kettős elé fordultunk vagy 100 méterrel, de ezt követően Ők ebből az állásból 100 méteres magassági előnyre tettek szert velünk szemben. A szél végül baloldalról tartott ki tovább. Ezt fokozva a rendezőség az első egység bólyavételét megelőző 50 másodpercben áll oda a kreuz bólyához, azzal a döntéssel, hogy ezt a futamot lerövidíti. Na, ha valami, akkor ez nem jött jól nekünk, mint ahogy a mezőny jó részének sem… lettek időntúli versenyzők is ebben a futamban. A végeredmény Fluck-Székely, Holzhauser-Szabó, Ainsle-Weöres lett. Mi megint vezető helyről estünk vissza… éppen a 6-ik helyre. De így legalább volt 4 futam, ami azt jelentette, hogy volt értékelhető Bajnokság. Ezen a napon más nem történt a vizen. Mondanom sem kell, hogy már nagyon vártuk, hogy legyen „ejtésre” lehetőség.
Aztán eljött a szerdai nap, ami mindent megváltoztatott… Megerősöső É-ÉK-i szelet mondtak, aminek a nagy része éjszaka és hajnalban el ment már, de azért így is maradt 2 futamra elegendő belőle.
Bizakodva vártuk ezt a napot, hiszen mi is inkább erősebb szelekben szoktunk villogni. A 9 órára előrehozott rajt miatt 8-kor már vizen voltunk. Az első futam rajtját ismét egész jól elkaptuk, de ami utána jött, az sajnos nem vonul be a legjobb első kreuz-aink közé… Nem sikerült elkapni az északias szelek tipikus ritmusát és emellé sebesség és élesség beli problémáink is adódtak. Az első pályajelhez 11-12 helyen érkeztünk. A hátszél ismét jól sikerült és már 8-ikként fordultunk, majd egy újabb szenvedős kreuz után ezt a helyet tartottuk. A mezőny eleje elment nagyon hozzánk képest. Itt jegyezném meg, hogy a Fluck-Székely és az Ainsle-Weöres egységek gyönyörűen vitorlázva léptek el mezőnytől. Velük igazán csak a Gmeiner-Kő páros tudta valamelyest a lépést tartani. Ami számunkra nem volt üdítő látvány, hogy a Bödör-Koleszár (140kg alatti egység) is simán vert minket, pedig ilyen szélviszonyok között Ők nem számítanak esélyesnek. Természetesen a cseh 554-es csapat szokásosan az élmezőnyben vitorlázott. Rajtuk kívül régi finnes múltját elővéve a Zimmermann Botond,Aszmann Róberttel az oldalán villantott egyet. A második hátszél végére szorosan voltunk a 7-10 helyen körülöttünk a Nyeste-Berki, Holczhauser-Szabó, Szentpéteri-Hajdú egységek társaságában. Szerencsére a befutó szakaszban valamelyest megtaláltuk a góllövő cipőnket és megőriztük a 8 helyet, ami a körülményekhez képest nem is volt rossz. Azt tudtuk, hogy mivel a riválisaink az első-második helyen végeztek, ezért nagyon szoros az állás az elején. A két futam között kiderült, hogy a Fluck-Székely páros is gyűjtött egy korai rajtot, így aztán végleg újra indult a számolgatás, már amennyire egy verseny első harmadában szokás ilyet csinálni.
A napi második, egyben 6-ik futam első kreuzban, ahol a szél a legerősebben fújt, nagyon jól kaptuk el a lee rajtot. Kifordulás és a mezőny lekeresztezése után azonban nem igazítottunk vissza, így sajnos megint 6-8 hely valamelyikén kezdtük a hátszelet. Mondanom sem kell ellenfeleink mesterien használták ki a pálya bal oldalán érkező frissüléssel járó felpörgést, ami azt eredményezte, hogy nagyon megléptek. Megint… Ezt követően nagyjából elkaptuk a ritmust és végül a 6-ik helyen futottunk be. Ami ennek a futamnak a befutó kreuz-ban történt, az mindenki számára szemet gyönyörködtető leátványnak kellett volna , hogy legyen, kivéve Benőéket, ugyanis egy csodaszép fordulócsatát vesztettek el az Ainsle-Weöres párossal szemben, akik így megnyerték a futamot. Harmadik helyen nem meglepő módon újra a cseh 554-es egység futott be. Őket a Gmeiner-Kő páros követte. Több futam nem volt szerdán, de még nem volt vége a napnak. Kiderült ugyanis, a Fluck-Székely páros újabb korai rajtot „gyűjtött”, míg a jegyzőkönyv részét képező diktafon visszahallgatását követően kiderült, hogy az 5-ik futamban az Ainsle-Weöres kettős is kint volt. Mindkét egység a parton próbált meg mindent annak érdekében, hogy a vizen elért eredményeik kerüljenek a listára a nap végén, ám a zsűri elutasította óvásaikat.
Így az utolsó nap előtt az élre ugrottunk egy „hibával”, hisz riválisainknak kettő OCS, 42 pont plusszt okozott és csak egy kiejtő volt 6 futam alapján. Ez azt jelentette, hogy a magyar bajnokságot tekintve 6 pont előnyünk volt a sporoni Gmeiner-Kő és 15 pont a Bödör-Koleszár kettőssel szemben. A Pakliban benne volt az esetleges 4 futam Rendezhetősége is, ezért újra 9 órára tette a rendezőség a másnapi rajtot, amire újra élénk szelet ígértek.
Csütörtök reggel halasztással indult a nap, mert egy komolyabb vihart vártak nyugatról, ami végül nem jött meg, így 10 óra magasságában vizen voltunk. Tudtuk, hogy így egyre nehezebben fog a Rendezőség 4, azaz 2 kiejtőhöz elegendő futamot tartani, ami azt jelentette, hogy elérhető közelségbe került a bajnoki cím. Forgolódó, leálló tendenciájú északias szélben próbálkoztunk, ami lelövést és halasztást eredményezett. Ezt követően délnek vettük az irányt és Füred vonalában a déli part előtt sikerült elindítani nagyjából délben egy futamot. Nem meglepő módon újabb lee rajt. Újra jól eljöttünk, majd ezt követően csak az ellenfeleinkre figyelve kontrolláltuk a futamot. A Fluck-Székely páros meggyőző fölénnyel nyerte a jó ütemben lerövidített futamot, akiket a cseh 554-es és az 568-as egységek követtek. A Bödör-Koleszár páros befutó előtti rossz manőverének köszönhetően eléjük kerültünk, így a negyedik helyet csíptük meg. Tekintettel arra, hogy a futam második felében elvesző Gmeiner-Kő kettős csak 10-en kívül futott be, így megnyugtató előnnyel vártuk a következő, utolsónak tűnő futamot.
Újabb lee rajt, amit nem kaptunk el jól, de a gyors tisztázást követően újra az élmezőnyben voltunk ellenfeleink megfelelő ellenőrzése mellett. A hátszél végére a 3-ik helyre jöttünk fel, amit a második kreuzban sikerült elveszíteni. A Rendezőség úgy döntött, hogy nem rövidít a nagyon legyengülő szél ellenére, így következett a 3-ik kreuz, ahol visszaküzdöttük magunkat a 3-ik helyre és a befutóig meg is tartottuk, ahol egy nem jó elgondolást követően a cseh 554-es páros megelőzött minket, így végül megint a 4-ik helyen futottunk be, ami tökéletesen elég volt ahhoz, hogy mi nyerjük meg a Bajnokságot. Ezt a futamot a Bódy-Bódy apa-fia páros nyerte Benőék előtt. Ezen a napon az Ainsle-Weöres páros nem brillírozott, 6., 8-ik helyeket mentek.
Ami érdekes volt, hogy 8 futamból 7-ben különböző győztes lett. Az első futamot megnyerő Mayer-Mayer egység több dolognak köszönhetően végül csak a 36-ik helyen végzett, pedig ahogy írtam, Ők szerintem esélyesek voltak a szezon alapján. A cseh 554-es egység futamot nem nyerve lett első. Ez számomra mindig egy érdekes kérdés. Mire figyeljek, arra, hogy a Magyar Bajnokok legyünk, vagy az egész versenyt nyerjük meg, felvállalva az ezzel járó kockázatokat?
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy Szabó Vilinek és Holczinak megköszönjük, hogy kölcsönadták az edző nagyvitorlájukat a versenyre.
A Kutasnak, hogy idén is felpörgette Magát erre a versenyre és meghálálta az „ajándékát”. 🙂
Továbbá a BYC-nek megint, hogy biztosítanak számunkra egy versenyképes hajót.
És a legfontosabb. Ezen a versenyen figyelembe véve a történteket, a verseny elején azt gondolom, hogy mi, de a második felében egyértelműen a Bence és a Szabi vitorlázott jobban. Nem tudom, mi lett volna, ha nincs a két korai rajtjuk, de az biztos, hogy Ők is megérdemelték volna a legjobbnak járó elismerést.